Hogy hol keressem a pontyot? Fúúú, ha annyi ezresem lenne, ahányszor ezt már megkérdezték tőlem! Lehetőleg olyan vízben, ahol van is. Szerintem lényegesen könnyebb pontyot fogni egy jól telepített tavon vagy egy holtágon, mint folyón vagy bányatavon. Szóval ha most barátkozol ezekkel a halakkal, szerintem jobban jársz az állóvizekkel. Persze a wikipedián nem sok mindent találsz erről.
Aha! És ennél konkrétabban hol keressem a pontyot?
HOL KERESSEM A PONTYOT ÁLLÓ VÍZEN?
Szinte elképzelhetetlen bőség jellemezte a Tisza, a Duna, a Körösök és más folyók halállományát még a folyószabályozás előtt. Az 1800-as évek közepén kezdődött vízszabályozások viszont alaposan felforgatták a helyzetet. Folyóink pontyállománya azóta nagyon megcsappant, de az azóta ponttyal benépesült kisebb-nagyobb tavak mellett az újonnan létrehozott zárt holtágak, a lassú folyású csatornák, a völgyzárógátas tavak nyújtanak részbeni kárpótlást számukra. És persze nekünk is.
Ezek a sekély vizű, már tavasszal jól felmelegedő tavak, holtágak és csatornák a folyóvizek árterületeire emlékeztetnek. Dús bennük a vízi növényzet, szélüket általában nádas szegélyezi, és a sekélyebb, 1-2 méteres részeken megtelepszik a hínár is. A ponty legszívesebben a nádasok, hínárosok környékén tartózkodik, az 1-2 méter mély részeken. Itt megtalálja a búvóhelyét, és a táplálékát is. Ezeknek a vizeknek az is nagy előnye, hogy zártak, a hal nem szökhet ki belőlük. Érdemes tehát ezekbe pontyot telepíteni. A szabályozott folyóvizek gyors folyású medre nem rejt pontyot. Ott inkább csak áradáskor, vonulás közben akadhatunk rájuk.
HOL KERESSEM A PONTYOT FOLYÓN?
A kisebb folyóvizek lassú folyású, mélyebb részein, a fenékre süllyedt fák, tuskók között már inkább eltanyázik. Ott, ahol a partot nád vagy sás szegélyezi, vagy ahol bokrok borulnak a víz fölé, szívesen tartózkodik. Szívesen tanyázik az erőművek alatti örvénylő vizek csendesebb szakaszain, a vízbe nyúló sarkantyúk, ruganyok mögötti csendes, mély vízrészben.
Mind a folyó-, mind az állóvizeken a ponty gyakran változtatja helyét. Íváskor a sekély part menti vizeken találjuk (ilyenkor tilalom védi!). A téli hónapokban, a vermelési időszakban viszont általában a meder mély szakaszain, vagy mély vizű nádasokban, nagy csapatokba tömörülve, szinte mozdulatlanul várja a tavaszt.
Az áradás vagy apadás a folyóvizeken okoz jelentős változást. Ha árad a víz, partközelben találjuk. Gyors apadáskor, alacsony vízállás mellett a mélyebb gödröket keresi fel. Ha ilyenek nincsenek, lefelé vándorol a víz alsó szakaszai felé.
Állóvizeken a vízállás változása többnyire nagyon lassú, ezért a ponty itt inkább más tényezők hatására változtatja helyét. Ilyen például a táplálékszűke vagy éppen a bőség, és a búvóhely is. Bár a ponty a sekély vizű tavakban, holtágakban a nádasok, hínárosok környékén jó búvóhelyet és elég ennivalót talál magának, szívesen keresi fel a mélyebb (2-5 méteres) nyílt vizeket is, hiszen a mély víz jó búvóhely, és az iszapos fenéken szintén rengeteg táplálék van.
HOL KERESSEM A PONTYOT, HA VÁLTOZIK A HŐMÉRSÉKLET?
Jelentősen befolyásolja a ponty tartózkodási helyét a víz hőmérsékletének változása. A gyors lehűlés erősen megviseli szervezetét. Márpedig ez nyáron, a sekély vizeken gyakran bekövetkezhet, a nappali felmelegedés és az erős éjszakai lehűlés miatt. Ilyenkor a ponty a mélyebb vizekre menekül. A mély vizeken is több fokos lehet az eltérés a víz felső és alsó rétegei között. A ponty ha teheti, a víz meleg rétegét igyekszik felkeresni.
A víz oxigéntartalmának változását is figyelnünk kell. A nyári hónapokban sokszor 20-25 °C-ra felmelegedő víz oldott oxigéntartalma (6-7 köbcentiméter / liter) bőségesen elegendő a ponty számára, bár életfolyamatai ilyenkor a legintenzívebbek. Csakhogy az, ami a víz egészére érvényes, nem mindig érvényes a víz egyes szakaszaira.
A sekély, iszapos, korhadó anyagokat tartalmazó, növényzetmentes vízrészek oxigéntartalma a kánikulai időszakban nagyon kicsi. Ezekről a ponty olyan vízi növényzettel belepett vízszakaszokra húzódik, ahol a növényzet legalább a nappali órákban oxigént termel. A ponty minimális szükségletét sem kielégítő oxigénszűke lép fel azokban az elmocsarasodó tavakban, ahol állandóan gázbuborékok szállnak fel a víz színére a káros gázokat tartalmazó iszaprétegből. A víz oldott oxigéntartalmát biztosan nem fogjuk mérni horgászat közben, így marad a megérzés, vagy szerencsésebb esetben a tapasztalat.
A légnyomás mértéke egyébként nagyban befolyásolja ezt az értéket. Ráadásul a víz az oxigént a felületén keresztül tudja felvenni. Így ha épp szeles az idő és borzolja a víz felszínét, biztos lehetsz benne, hogy több oxigént vesz így fel, tehát jó eséllyel indulsz neki a halfogásnak.
Sokszor, nagyon sokszor elhangzik a „törés”. Nem véletlenül, hiszen a törések mindig jó haltartó helyek. A törések alatti platók, a törések alja mindig jó lehet. Jó hely lehet még a púpok teteje, a nád, hínár, a töklevél, az akadók, bedőlt fák előtti 1 méter, vagy bokrok, fák alatt is. A legszerencsésebb mégis az, ha találsz szúnyoglárva, tubifex vagy kagylótelepet.
HOL KERESSEM A PONTYOT, HA CSAK A NAGYOKRA PÁLYÁZOK?
Igazán öreg, kapitális pontyot olyan helyen érdemes keresni, ahol sok az akadó, vagy nagy a vízfelület, hiszen itt valószínűbb, hogy még nem fogták ki. Az sem hátrány, ha öreg a víz, de legyen legalább 30-40 éves a tó. Fiatalabb tóban is lehetnek nagy pontyok, ha a tógazda erre figyelt, és eleve nagyokat hozatott a vízbe. A megfelelő hely kiválasztása fontos feladat. Nagyon sokan átsiklanak ezen, hiszen ők horgászni akarnak, minél többet. De hidd el, megéri rászánni azt a pár órát a helykeresésre.
Ha ezt összekapcsolod az “A ponty táplálkozása – Mit eszik a ponty?” című cikkel, valószínűleg a siker sem marad el.
¸.·´¯`·.´¯`·.¸¸.·´¯`·.¸><(
Mátéh Csaba